Az a jó a sütés nélküli sütikben, hogy bármit belegyúrhatunk, ami éppen fellelhető otthon. Kell valami szilárd liszt helyett (pl.: zabpehely), valami ragacsos tojás helyett (pl.: méz, agave szirup, lekvár, tört banán, stb.), valami édes és mehet is a hűtőbe.
Gyerekkel sütni pedig azért előnyös, mert ha aznap már nem adsz neki semmit enni, akkor sem lesz baja, mert három napnyi energiát nasizik el "előkóstolás" címen.
Hívtam hát a gyerekeket, hogy készítsük el együtt a mai uzsonnát. Beletettem egy-egy banánt a táljukba és kértem, hogy nyomkodják össze a kezükkel. (Megjegyzem, már ezzel olyan örömöt okoztam nekik, hogy ne tovább.) Rácsorgattam egy evőkanál mézet és egy evőkanál mogyoróvajat, hogy fokozzam a mókát. Szórtunk rá egy kis adalékanyagmentes, gyerekek számára is fogyasztható fehérjeport, egy kis cukormentes kakaóport, végül pedig annyi apró szemű zabpelyhet, amennyit felvett a massza. Nedves kézzel golyókat formáztunk és betettük a hűtőbe pihenni úgy fél órára.
Amíg a golyócskák a hűvösön várták sorsuk beteljesülését, felolvasztottuk a kedvenc csokinkat vízgőz fölött és jöhetett a móka. Valamelyikre csak ráfolyattuk az olvadt csokit, a javát viszont úgy megforgattuk a forró mázban, hogy öröm volt nézni.
Ezután kellett volna még állniuk kicsit, hogy jól megdermedjenek, de erre már nem kerülhetett sor. Talán legközelebb, ha dupla adagot készítünk.
Ha tetszett a cikk, like-old és kövesd az Alakváltó Facebook és Instagram oldalát, ahol hetente többször jelentkezem hasznos tippekkel, motiváló gondolatokkal és receptekkel.
